A Balaton-felvidék a Balaton északi partján, nyugati-keleti irányban húzódó kiemelkedés, fennsík. A Bakonytól a veszprém–nagyvázsony–tapolcai törésvonal választja el. vidék geológiai és történelmi értékek gazdag tára. A Tapolcai-medence vulkáni tanúhegyei - a Véndek, Halápi-hegy, Hegyesd, Hajagos, Csobánc, a Tóti-hegy, Gulács, Badacsony, Szigliget bércei, a Szent György-hegy bazaltorgonái - a Káli- és a Dörögdi-medence barangolásra ösztönzõ erdejei, a Lesence-vidék érintetlen vadsága teszi a vidéket felejthetetlenné az idelátogató számára. A hegyoldalakban és a mezőkön középkori templomok és kolostorok maradványai tanúskodnak az egykori mindennapi életről. A vidék emberi arculatát a hegyek lankáin települt szőlők, pinceházak határozzák meg ma is, amin nem lehet csodálkozni, mert a szőlészet- és borászat a római kortól a legfontosabb munkalehetőséget, megélhetési forrást jelentette. A szőlészet-borászat mellett egyre nagyobb jelentőségre tesz szert az idegenforgalom a Balaton és háttérterületei üdülési, turisztikai vonzerejének kihasználása.
Települései melyek nem a tó partján fekszenek közvetlenül:
Aszófő, Badacsonytördemic, Balatonederics, Balatonhenye, Balatonszőlős, Dörgicse, Felsőőrs, Gyulakeszi, Hegyesd, Hegymagas, Kapolcs, Káptalantóti, Kékkút, Kisapáti, Kővágóőrs, Köveskál, Lesenceistvánd, Mindszentkálla, Monostorapáti, Nemesgulács, Nemesvita, Nyirád, Raposka, Salföld, Sáska, Szentbékkálla, Taliándörögd, Tapolca, Vigántpetend, Zalahaláp.Tapolca a vidék "fõvárosa", amely a múlt század közepétõl lett nevezetes, mint a vidék borkereskedelmének központja.
A Balaton-felvidék és benne a Káli-medence megnyugtat, elragad. A természet csakis jókedvében teremthette meg és teleszórta örömökkel. A szubmediterrán klíma és a vulkanizmus földje ez. Hamvas Béla szerint Provánsz, Toszkána és a Káli-medence szépsége egyenrangú.
